Hát, ebben az évben már volt minden, januári március, aztán márciusi január (jöttek a mínusz tíz fokok meg az olvadni nem akaró hó) - egyik héten motorral mentem dolgozni, egy héttel később meg nem tudtam befűteni úgy a műhelyt, hogy szerelés közben le tudjam venni a sapkám. Így aztán nem is sok időt töltöttem motorszereléssel - abból a kevésből sem, ami a munka és család mellet ilyesmire marad.

Szép lassan kirozsdátlanítottam a tankot (citromsavval telitöltve állt pár napig), apránként összeszereltem a legszükségesebb alkatrészeket s pár nappal ezelőtt beindítottam. Harákolva, köhögve ébredt, mint egy öreg gyári munkás, de némi piszkálgatás után stabil alapjáraton maradt. Fel is pattantam rá s tettem is vele pár kört az udvaron. Örültem, mint majom a farkának, mert meglepően jó erőben van a motor, szóval, azt gondoltam, nem is kell hozzápiszkálni. A szomszédok biztos nem repestek az örömtől, miközben az udvaron nyúztam a szimót, mert rettenetes hangja van - hangtompító nélkül, szitvává rozsdásodott kipufogóval.

De azóta rájöttem, hogy korai volt az öröm. A berúgó kar ugyanis lent marad, nem húzza vissza a rugó. Azt gondoltam, ez nem nagy vaszizdasz, Rigánál ennek a javítása kb. öt percig tart. De volt egy gyanúm és utánanéztem a neten... Hát, igen, Simsonnál ez nagy szívás. Szét kell húzni a blokkot, hogy javítani lehessen.

Szóval nem úszom meg a blokkhúzást. Kezdődik a szerelem, szerelem, szerelem...