Elkezdtem híresztelni, hogy eladó a Star, és jelentkezett is rá vevő. Az üzlet még nem köttetett meg, de már szóban megegyeztünk, lelkes fiatalok kezébe kerül, ha jól sejtem Miskolcra, akik folytatják és befejezik a felújítást.

Többször leírtam már itt a blogon, hogy beindul meg járóképes a motor, de képi bizonyíték még nem született róla - egy ilyet még csinálni akartam, még amíg nálam van a motor. Úgyhogy tegnap délután előtoltam. A karburátor és a jómagyarbenzin nem barátok, szétmarta az úszót a benzinbe kevert adalékanyag. Megforrasztottam, aztán áttisztítottam a porlasztót (egy év alatt zöldes trutyi lepett be mindent), lecseréltem a tankban megromlott benzint és frisset töltöttem bele. Csak 25-ösre bekevert benzin volt itthon, a Simsonba meg hígabb (50-es?) kellene, de arra jó lesz ez is, hogy kicsit megpöfögtessem.

A gyújtást csak szemre állítottam be (kb. két éve), a karburátoron is lehetne még hangolni - alacsonyabbra venni az alapjáratot meg fentebb emelni a tűt (talán a benzinszintet is), hogy hamarabb felpörögjön - de direkt nem nagyon precízkedtem vele, nehogy még megtetsszen a hangja és meggondoljam magam az eladást illetően. Pöfögtettem egy kicsit, aztán megmotoroztattam a lányimat az udvaron, és kész. A többi legyen az új gazdák dolga. Remélem, majd küldenek egy-két képet a végeredményről.

Bizony, ez a kérdés merül fel bennem egyre gyakrabban. Néhány éve, amikor megvettem, még elég normális ütemben haladtam: szétkaptam az egészet, a menthetetlen alkatrészeket kicseréltem, elkezdtem nagy gonddal összerakni. Voltak plusz körök, de eljutottam odáig, hogy már beindul, szépen jár, elvileg lehetne vele közlekedni, csak éppen a villanyrendszer hiányzik róla teljesen. Pontosabban minden megvan hozzá, csak össze kéne rakni. De ez, a villanyrendszer bekötése, már két éve várat magára - valahogy mindig más motorjaimat szerelem, a Star meg csak szomorkodik a sarokban.

Szóval, úgy látom, sohasem lesz ez a motor összerakva. Pedig jó volna, már csak azért is, mert egy barátom édesapjáé volt, s néha-néha szóba is kerül, hogy mi a helyzet vele. Hát, semmi.

Nem vagyok híve annak, hogy valamit a nyugdíjas koromig tartogassak, mondván, hogy majd akkor lesz rá időm. Mert ha most nincs, akkor sem lesz; találni fogok más elfoglaltságot helyette.

Még alszok rá néhányat, de lehet, hogy megválok a Startól.

Majdnem kereken egy év telt el a legutóbbi poszt óta. Ezalatt a motor csak állt a műhelyben, néha arrébb toltam ha útban volt. Még most sem jött el az ideje a rendberakásának, de a napokban elkezdtem piszkálni: új, eredeti fényezésű tankot kapott, ami nem olyan rozsdás belülről, mint a másik. Kitisztítottam a karburátort, kapott friss benzint és hangoltam egy kicsit a járásán - most elég szépen tartja az alapjáratot, pörög is, szóval szinte menetkész. Azért csak "szinte", mert villamos rendszere nincs. Venni kellene vezetéket, kábelsarukat, kapcsolási rajzot már töltöttem le hozzá... És ha a villamos rendszer megvan, már tényleg üzemkész lenne. Persze apróbb igazítanivalók vannak rajta. Néhány vicces dolog. Mert a német ugyan precíz népség, odafigyel a részletekre, de néhány megoldás a Simsonon, hát... nem éri utol pl. egy Riga megoldásait. Pl. a kipufogó.

Nem is értem, mi volt itt az eredeti elképzelés. Hogy gondolták, hogy itt nem fog kifújni? A tömítő anyagot, pl. azbesztzsinórt meg hová kellene tenni? Meg ez a szorítóbilincs... mechanikusan ugyan tart valamennyire, de a füstöt hogyan gátolná?

De már a hengerhez való csatlakozásnál is balok vannak.

A hollander nem hatlapfejű, szóval legfeljebb csőkulccsal lehet rendesen meghúzni - de akkor persze sérül a felülete. Meg könnyen leszakíthatjuk a menetet a hengerről, hiszen az alumínium.

Aztán a csomagtartó felfogatása is vicces:

A csomagtartó a hátsó sárvédőre van szerelve. Vagyis annyit bír el, amennyit a sárvédő lemeze. Ráadásul ferde az egész hátrafelé lejt, szóval nem "gravitációs rendszerű", mint egy polc, magától nemigen marad meg rajta semmi, csak ha rá van kötözve. Ráadásul a csomagtartóba kapaszkodva szokás sztenderre emelni a motort - vagyis rendszerint félre van rángatva a sárvédő.

Na, de hagyjuk a kukacoskodást.

A lényeg: veszek végre vezetéket és lassan rendbe rakom ezt a motort is, mert megérdemelné, hogy így ötven évesen újra életre keljen.

Április eleje óta nem írtam semmit. Mert bár bíztam benne, de nem változott semmi. Naiv voltam Na, de hagyjuk a politikát.

Sokszor elhatároztam már, hogy nem hozok a házhoz nem-üzemképes motort. Mert lehet, hogy mire életet lehelek bele, megőszül a szakállam. Aztán persze az ember újra meg újra belelép ugyanabba a csapdába.

A Star több szempontból másképp indult, mint a többi motorom. Ismerőstől származott, alkalmi vétel volt, s nem nagyon néztem az állapotát - ami egyébként nem is tűnt olyan siralmasnak. Nem átépítés volt a célom vele, hanem hogy legyen egy megbízható motor, amin hozzá tudok szokni a váltós motorok kezeléséhez.

Mikor haza hoztam, sikerült beindítani, igaz, nem működött szuperül, csak szivatóval menet - de legalább működni látszott. Aztán szétkaptam, s ahogy az lenni szokott, újabb meg újabb bajok kerültek elő. A főtengelyről pl. kiderült, hogy megmarta a rozsda a tövét, a szimering alatt, úgyhogy cserélni kell. Ez nem olcsó mulatság, mert lehet ugyan nem-túl-drágán is kapni kínait, de azért nem szabad pénzt kiadni - mint ezt egy Babetta főtengelyénél már megtapasztaltam (egyébként ott sem a legolcsóbbat vettem).

Széthúztam a blokkot, cseréltem, amit kellett, összeraktam - és nem működött megfelelően. Főleg az volt a baj, hogy az alapjáratot nem tartotta.

Nem írom le részletesen, mi mindennel próbálkoztam, de széthúztam-összeraktam újra, kapott új kipufogó rendszert, új karburátort, új gyertyákat, megszakítót, cseréltem gyújtótekercset. Közben azt is terveztem, hogy a blokkot a VaspaRigába teszem át, de végül mégis vissza került a Starba.

Most a napokban jutottam el odáig, hogy már nagyjából jól működik a blokk. Beindul, felpörög, alapjárat is van, csak hangolni kell. A karburátor alapjárati köre hibás volt, valamint a gyújtás csak 20-30 éves gyertyákkal hajlandó jól működni, az újak nem tetszenek neki.

Szóval most, hogy már zúg, már van bizodalmam hozzá, hogy lesz még ebből énekes halott. Haladhatok tovább a felújítással. Ami egyelőre persze csak üzemképessé tételt jelent, nem újrafestést meg szépítgetést. Majd ha rászolgál, jöhet az is.

Fölszereltem rá, ami még hiányzott, pl. csomagtartó, hátsó lámpa. Most a villanyrendszer következik, ami nem lesz olyan egyszerű, mint pl. egy Rigánál. De valószínűleg egyszerűsítek rajta és átalakítom. Ha LEDet szeretnék elölre, úgyis át kell.

Szóval (alignanem) ez következik.

Holnap után szavazás, tessék elmenni! Én nem megyek, mert jobb dolgom lesz: az éve első veteránbörzéjén fogok alkatrészekre vadászni.

Legutóbbi írásomból kiderült, hogy "szar van a palacsintában", vagyis szét kell húzni a blokkot. Pedig nagyon nem akartam. De hát nincs mit tenni. A berúgó kart nem húzza vissza a rugója. Miközben az asztalon próbálgattam a blokkot, rájöttem, hogy nem a rendszer hibás, hanem aki összerakta (na, ennek most nem akart politikai tartalma lenni): kicsit húz vissza a rugó, de nem eléggé. Vagyis a helyén van, nem is törött, csak a legutóbbi összeszereléskor az összeszerelő nem tekert egyet rajta s nincs előfeszítve. A régi képeket nézegetve másik árulkodó jelet is észrevettem: volt a vázon egy gumipókdarab, ami minden bizonnyal arra szolgált, hogy beindítás után azzal lett rögzítve az egyébként lelógó berúgó kar.

Leeresztettem az olajat. A Simson olajleeresztő csavarja mágneses, összeszedi a vasmorzsalékot.

Lekaptam a deklit. A kuplung lamellái egészen újszerűek voltak. A legutóbbi szétszedés óta nem sokat használhatták ezt a motort. S ez a szétszedés nem lehetett nagyon régen (persze, mivel tizenöt éveig egy garázsban állt a motor, legalább tizenöt évvel ezelőtt volt), erre utal pl. a főtengely csapágya is: ez a műanyag cucc nem lehet nagyon régi.

Kicsit féltem a blokk széthúzásától. Riga, Komár, Babetta és Jawa blokkokat már húztam szét (vagy húsz évvel ezelőtt), Simsonét még nem. Ezt széthúzó szerszámmal szokás csinálni, de nekem olyan nincs. Megfordult a fejemben, hogy csinálok egyet, aztán mégis úgy döntöttem, megpróbálkozom vele anélkül - legfeljebb ha nem megy és elakadok, csinálok egyet és azzal folytatom. Annyit tettem meg a precizitás érdekében, hogy beszereztem egy gumikalapácsot és egy üthető, csavarkulccsal fogható (nem tudom, mi a neve ennek) csavarhúzót.

Egy kivételével az összes csavarral viszonylag könnyen boldogultam. Ezt az egyet viszont hiába nyúztam, végül le kellett fúrni a fejét.

Ezek után a jobb blokkfelet gázégővel megmelegítettem a csapágyak körül, majd gumikalapáccsal ütni kezdtem a két kiálló tengelyt. Természetesen figyelve, hogy tengelyirányú ütések legyenek. Csavarhúzóval nem kellett a két blokkfelet szétfeszítgetni, szétjött szépen anélkül is, szóval egyszerűbb volt, mint gondoltam. Kiszedtem (gumikalapács rulez) a főtengelyt. Itt érdekes dolgot találtam. lehet, hogy ez így szokás, de én még nem láttam ilyet: a csapágy furata egy fém betéttel van leszűkítve s ebben van a szimering.

A csapágyak állapota érdekes képet mutat: a legtöbb csapágy még használható lenne (de ha már széthúztam, cserélem őket), az egyik viszont szarrá van kopva. A legutóbbi széthúzáskor ezt vagy nem cserélték, vagy valami selejtes csapágyat szereltek be. Az alábbi két képen azt próbálom mutatni, mennyi mozgást engedett a kopott csapágy a tengelynek.

A visszahúzó rugó hibátlan állapotban van, csak éppen nincs a vége a helyére dugva, meg nem volt megtekerve. Mehet vissza majd a helyére.

Szóval, ahhoz képest, hogy úgy terveztem, a blokkhoz hozzá sem nyúlok, most itt tartok:

A csapágyakat kiszedtem a helyükről. Szakszerűenm rezsóval melegítve, aztán gyengédek kiütve.

Készítettem egy csomó képet a szétszerelésről - hogy össze tudjam majd rakni. Ezt most nem részletezem, több ilyen témájú videó van fenn a neten, de majd az összeszerelést én is megírom, lépésről lépésre.

Addig is: először munkát adok Briginek, közben meg megrendelem a csapágyakat és szimeringeket. De majd csak jövő héten: holnap után börze, meglátom, a hiányzó és cserélendő alkatrészek közül mit tudok ott beszerezni, aztán a maradékból rendelek szar utángyártottat. Közben biztosítást is kötök a motorra, mert most már hip-hop kész lesz!

Hát, ebben az évben már volt minden, januári március, aztán márciusi január (jöttek a mínusz tíz fokok meg az olvadni nem akaró hó) - egyik héten motorral mentem dolgozni, egy héttel később meg nem tudtam befűteni úgy a műhelyt, hogy szerelés közben le tudjam venni a sapkám. Így aztán nem is sok időt töltöttem motorszereléssel - abból a kevésből sem, ami a munka és család mellet ilyesmire marad.

Szép lassan kirozsdátlanítottam a tankot (citromsavval telitöltve állt pár napig), apránként összeszereltem a legszükségesebb alkatrészeket s pár nappal ezelőtt beindítottam. Harákolva, köhögve ébredt, mint egy öreg gyári munkás, de némi piszkálgatás után stabil alapjáraton maradt. Fel is pattantam rá s tettem is vele pár kört az udvaron. Örültem, mint majom a farkának, mert meglepően jó erőben van a motor, szóval, azt gondoltam, nem is kell hozzápiszkálni. A szomszédok biztos nem repestek az örömtől, miközben az udvaron nyúztam a szimót, mert rettenetes hangja van - hangtompító nélkül, szitvává rozsdásodott kipufogóval.

De azóta rájöttem, hogy korai volt az öröm. A berúgó kar ugyanis lent marad, nem húzza vissza a rugó. Azt gondoltam, ez nem nagy vaszizdasz, Rigánál ennek a javítása kb. öt percig tart. De volt egy gyanúm és utánanéztem a neten... Hát, igen, Simsonnál ez nagy szívás. Szét kell húzni a blokkot, hogy javítani lehessen.

Szóval nem úszom meg a blokkhúzást. Kezdődik a szerelem, szerelem, szerelem...

Igyekeztem aktuálisnak hangzó címet találni így március idusán...

Szóval, az ülés. Legutóbb írtam róla, hogy nem olyan egyszerű ez a történet, mert nem kapni olyan üléslemezt, ami nekelm kellene, az enyém viszont szanaszét van repedezve. Hozzláttam, megjavítottam nagyjából. Nem szép, de nem látszik. Használható - amíg egy börzén be nem szerzek egy jobbat, ez lesz.

Vettem rá huzatot is. Szürkét, mert csak olyat kapni. Nem igazán méretpontos, küszködés volt felrakni - de az ilyen utángyártott cuccoknál már az is jó, ha nem megy azonnal tönkre.

Ezen a képen látni, hogy nem lett éppen tökéletes.

A másik, ami a képen látszik, hogy a kormány ferde. Eredetileg a szürke volt rajta, csak már lecseréltem a feketére (pont volt itthon...).

Lehet, hogy már próbálta valaki egyenesíteni - gondolom, a kalapálásnyomok erre utalnak.

Ennyi fért bele a mai napba. Valamint még az, hogy a benzintankot feltöltöttem citromsavval, pár nap múlva azzal is bajlódhatok.

Az ülés elég siralmas állapotban van. Kétféle ülés létezik, egy szögletesebb az S50/51-esekre meg egy kerekebb a Schwalbekra és Starokra. Meg árulnak még olyan úgynevezett Univerzális szögletes ülést, amit fel lehet szerelni a kerekebbek helyére is.

Ezen a Staron egy meggyötört üléslemezű kerekebb ülés van, aminek szétment az eredeti üléshuzata s tettek rá egy újat - egy szögletesre valót, s ez nem áll jól rajta, lötyög, ráncos. Az üléshuzat cseréje elkerülhetetlen, de ez a legkisebb baj. Sajnos az üléslemez is csereérett.

Össze-vissza van hajolva, sok helyen megrepedt, ezt tehát cserélni kell. Szétnéztem gyorsan a neten, hétezernél kezdődik egy üléslemez, ami elég sok egy darab lemezért, de ahogy Chris és Martin Kratt mondaná: "Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni!"

A dolog azonban ennél bonyolultabb. Kerekített lemezt ugyanis sehol nem kapni, csak szögletest. De az meg nekem nem jó, mert kerekített ülésszivacsom van.

Szóval két lehetőségem van. Vagy veszek egy szögletes ülést kompletten, ami így közel húszezer, s az eredmény nem fog jól kinézni a Staron, mert nem ilyen való rá - vagy megjavítom az üléslemezt hogy legalább addig tudjam használni, míg a börzéken vagy valahol nem találok egy normális állapotút (ez meg lehet, hogy évek kérdése).

Ez utóbbit választottam, marad a reparierung, bár még kicsit homályos, hogy hogyan is csinálom. Az én brutális ívhegesztőmmel nem nyúlhatok hozzá, mert csak szétégetném. Alighanem valami laposvasat fogok hozzácsavarozgatni.

Már írtam róla korábban, hogy a kipufogó elég siralmas állapotban van. A szivarvéget szitásra marta a rozsda. A dobot még nem takarítottam meg alaposabban - nem volt még hozzá lelki erőm.

Szétnéztem itthon s találtam egy másik kipufogót, ugyan olyan mint ez - típusban és sajnos állapotban is, szóval ezzel nem vagyok kisegítve.

Az eredeti kipufogóból hiányzott a hangtompító. Szétszedtem a másikat, hogy hátha abban van, s azt átteszem ebbe. Hát, gyári hangtompítót nem találtam benne, de valami csavarhúzóval kilyuggatott cuccot igen. 

Némi sikálás után kiderült, hogy mi ez. Típusidegen alkatrész. A rothadó kapitalizmus beszivárgása. Gondolom, tuningnak szánták.

A fék nem túl bonyolult szerkezet, ez nem lesz egy hosszú írás.

Szokás a Simson fékeit lefitymálni, de ennek a becsmérlésnek nem látom okát. Más kgstsmkp fékekkel összehasonlítva jól megállja a helyét. Féklámpa kapcsoló is van benne, az "újabb" Simsonoknál rudazatos a hátsó fék, szóval nem lehet ok panaszra. Aki mégis elégedetlen vele, az üljön át egy Babettára vagy egy Komárra, s azután mondjon véleményt róla.

Persze ha a féket nem tartják karban, hagyják elkoszolódni meg elkopni, akkor tényleg rossz lesz a fékhatás - márkától függetlenül.

A Star fékpedálját megtakarítottam (drótkefével), visszahajlítottam a végütköző fület, bezsíroztam a tengelyét és mehet is vissza a helyére.

Az első fékdobot szétszedtem, megtakarítottam. A fékpofákat egyszerűen erős (műanyag) szőrű kefével átkeféltem, a "házat" Brigivel kezeltettem, mert rá volt  gyógyulva a fél évszázados kosz. A Brigi (Brigéciol) nem kifejezetten ide való, de itt is jó szolgálatot tett.

A tengelyeket bezsíroztam. Az összeszerelést én úgy oldottam meg, hogy összeállítottam a pofákat és a fékkulcsot, s így, hogy már nem tudott szétugorni, egyszerre húztam fel a három tengelyre.

A kinyomódott zsírt gondosan letöröltem.

A zégergyűrűk ki voltak lazulva, kicsit lötyögtek a helyükön amikor visszaraktam őket. Ki lehetne ezeket cserélni, de mivel nem volt itthon másik belőlük, s mert különben sem éreztem nagy szükségét a cserének, leszedtem, fogóval összébb nyomtam s így tettem vissza őket.

A képen fönt látszik a fébovden. Látszik a konstrukción a német precizitás. Kis fém alátét van a bovdenhát végénél, hogy az feküdjön fel a puha alumíniumra; Gumi kupak véd a beázástól s egy gumigyűrű védi a bovdenházat a sárvédő átbújtatásánál, hogy ne sérüljön. Más szocialista kismotoroknál nem nagyon találkozunk ilyesmivel.